Merevség: A fémharangban vagy más rugalmas elemben az egységnyi elmozduláshoz szükséges terhelést az elem merevségének nevezzük, amelyet általában "K"-val jelölnek. Ha az elem rugalmas jellemzői nemlineárisak, a merevség már nem állandó, hanem a terhelés növekedésével változik. Az általános mérnöki munkában használt harmonika -típusú rugalmas elemek esetében a merevségi tűrés +/- 50%-ra korlátozódik. A harmonikamerevséget a terhelés és az elmozdulás jellege szerint axiális merevségre, hajlítási merevségre és torziós merevségre osztják. A csőmembrános alkalmazásoknál a terhelések túlnyomó többsége axiális terhelés, és az elmozdulás lineáris. Íme néhány fő módszer a harmonika tengelyirányú merevségének kiszámításához:
1. Energetikai módszer a harmonikamerevség kiszámításához
2. Tapasztalati képlet a harmonikamerevség kiszámításához
3. Numerikus módszer a harmonikamerevség kiszámítására
4. EJMA szabványos merevség számítási módszer
5. Japán TOYO merevségszámítási módszer
6. Amerikai KELLOGG (új módszer) merevségszámítási módszer
A fenti hat merevségszámítási módszeren kívül külföldön számos más módszer létezik a merevség kiszámítására, amelyeket itt nem mutatunk be. A kínai mechanikus kutatók kiterjedt kutatásokat és kísérleti elemzéseket végeztek a fújtatókon, és gyümölcsöző eredményeket értek el. A legfontosabb kutatási módszerek a következők:
(1) Perturbációs módszer
(2) A numerikus integráció kezdeti paraméteres módszere
(3) Integrálegyenlet módszer
(4) Perturbáció végeselem módszer. Mindezek a módszerek viszonylag pontos számításokat tudnak adni a fújtatókra vonatkozóan. A fejlett elméleti és számítási matematika alkalmazása miatt azonban ezek mérnöki alkalmazása kissé nehézkes és nehezen elsajátítható, további népszerűsítést és népszerűsítést igényel.
Merevség kiszámítása, ha fémharangokat csavarrugóval együtt használnak
Ha a használat során nagy merevségre van szükség, de magának a fémharangnak a merevsége viszonylag kicsi, akkor a hengeres csavarrugót tekinthetjük a harmonika belsejében vagy kívül elhelyezettnek. Ez nemcsak a teljes rugalmas rendszer merevségét javítja, hanem nagymértékben csökkenti a hiszterézis okozta hibát is. Ennek a rendszernek a rugalmas teljesítménye elsősorban a rugó jellemzőitől és a fújtató hatásos területének stabilitásától függ.
Fújtatók hajlítási merevsége
Fújtatók feszültségszámítása
A fémharangnak, mint rugalmas tömítőelemnek először meg kell felelnie a szilárdsági követelménynek, azaz maximális feszültsége nem haladja meg az adott körülmények között megengedett feszültséget. A megengedett feszültséget úgy kaphatjuk meg, hogy a végső feszültséget elosztjuk egy biztonsági tényezővel. A fújtató üzemi körülményeitől és használati követelményeitől függően a végső feszültség lehet a folyáshatár, az a kritikus feszültség, amelynél a harmonika instabillá válik, vagy a kifáradási szilárdság stb. A harmonika maximális üzemi feszültségének kiszámításához a csőmembrán falán belüli feszültségeloszlás elemzése szükséges.
A csőmembránra ható feszültséget a rendszerben lévő nyomás és a harmonika deformációja hozza létre. A nyomás kerületi feszültséget hoz létre a fújtatókon, míg a sugárirányú membrán- és hajlítófeszültségek a hullám oldalfalainál, vályúinál és csúcsainál keletkeznek. A hajlításnak nem ellenálló vékony héjakat néha membránoknak, a hajlítás figyelmen kívül hagyásával számított feszültséget pedig membránfeszültségnek nevezik. Radiális membránfeszültség és hajlítási feszültség keletkezik, amikor a harmonika deformálódik. Működés közben egyesek belső nyomást, mások pedig külső nyomást viselnek. Például a harmonika tágulási kötései és a fémtömlők többnyire belső nyomást viselnek, míg a szelepszár-tömítésekhez használt harmonika általában külső nyomást. Ez az elemzés elsősorban a csőmembrán belső nyomás alatti igénybevételére összpontosít. A fújtatók külső nyomásálló képessége általában magasabb, mint a belső nyomásnak. A csőmembránok széles körben elterjedt alkalmazásával kiterjedt elemzésre, kutatásra és a csőmembrán igénybevételének kísérleti ellenőrzésére került sor, ami számos számítási képletet, programot és diagramot eredményezett a mérnöki tervezéshez. Egyes módszerek azonban bonyolult diagramjaik vagy programjaik miatt kényelmetlenek, míg mások túlságosan leegyszerűsített vagy idealizált feltételezéseket tesznek, ami megnehezíti a biztonságos és megbízható használat garantálását. Sok módszert nem fogadott el a mérnöki közösség. Ezért csak néhány módszer felel meg igazán a gyakorlati követelményeknek. Két általánosan használt módszer a következő:
Numerikus módszer a fújtatófeszültség kiszámítására
Ez a módszer feltételezi, hogy az összes fújtató ugyanolyan feltételek mellett van, és a számítás során csak a harmonika egyetlen félhullámát{0}}vizsgálja. Így a vizsgálatban a végfújtatót nem veszik figyelembe, bár a végfújtatók peremfeltételei eltérnek a középső fújtatókétól. A numerikus módszer E... A megoldás a Lesner által javasolt nemlineáris egyenletekből származik egy változó falvastagságú, vékony falú, forgási héj tengelyirányban szimmetrikus alakváltozására. Az E. Lesner-egyenletek levezetése során a vékony-héj elmélet általános feltételezéseit alkalmazzuk, beleértve: azt a feltételezést, hogy a vastagság nagyon kicsi a héj görbületének fő sugaraihoz képest; valamint az anyag homogenitásának és izotrópiájának feltételezései. Ezek a feltételezések bizonyos hibákat is bevezetnek a számításokba. Ennek az az oka, hogy a harmonika gyártása során a tuskó hengerlése, húzása és ezt követő hullámos műanyag formálása anizotrópiát és nem{10}}egyenletességet okoz az anyag mechanikai tulajdonságaiban.
Az amerikai EJMA stresszszámítási módszere
Fújtatók effektív területszámítása
A hatásos terület a fújtatók egyik alapvető teljesítményparamétere. Ez jellemzi a fújtató azon képességét, hogy a nyomást koncentrált erővé alakítja át. Azokban az alkalmazásokban, ahol csőmembránt használnak a nyomás koncentrált erővé alakítására, az effektív terület döntő paraméter.
Ha a fújtatót erős{0}}kiegyensúlyozott műszerekben használják, a hatásos területének stabilitása közvetlenül befolyásolja a műszer pontosságát. Ezért az ilyen alkalmazásoknál nemcsak ésszerű effektív területre van szükség, hanem az effektív területnek változatlannak kell maradnia működés közben, függetlenül a munkakörülményektől.
1. Koncepció és változások a hatásos területen
A hatásos terület egy olyan ekvivalens terület, amelyre a kifejtett nyomás egyenlő tengelyirányú erőt hoz létre. Általában a fújtató effektív területe a belső nyomás növekedésével csökken, a külső nyomás növekedésével pedig növekszik.
2. A fújtató effektív térfogati területe
A fújtató külső erő vagy nyomáskülönbség hatására bekövetkező térfogatváltozásának és a megfelelő effektív hosszváltozásnak az arányát effektív térfogati területnek nevezzük.
3. A fújtató effektív területének kiszámítása
A harmonika effektív területére vonatkozó követelmények és számítási módszerek a tervezett felhasználástól függenek. Ha a csőmembránt rugalmas tömítésként vagy csővezeték hőkompenzálására használják, akkor az effektív terület csak a csőmembrán kialakítása során fellépő axiális erő és a rendszerben jelentkező tolóerő kiszámítása szempontjából jelentős. Gyakran van különbség a fújtató számított és mért effektív területe között. Általában elegendő az effektív terület kiszámítása egy adott képlettel.
Ha a csőmembránt erőkiegyenlítő műszerekben és nyomás erővé alakítását igénylő alkalmazásokban használják, akkor azok hatásos területét pontosan meg kell határozni, egyedi mérést igényelve.
Érzékenység: A fémharang és más rugalmas elemek egységterhelés alatti elmozdulását az elem érzékenységének nevezzük. A merevség és az érzékenység a fújtatók és más rugalmas elemek fő funkcionális paraméterei, de két különböző módon fejezik ki ugyanazt a teljesítményjellemzőt. Különböző helyzetekben bármelyik paraméter használható az elemzés megkönnyítése érdekében.
Hatásos terület: Azoknál a rugalmas elemeknél, amelyek nyomás--erőt vagy erő-nyomás-átalakítást valósítanak meg, egy másik fontos funkcionális mutató a hatásos terület. A hatásos terület annak a koncentrált erőnek a nagyságára vonatkozik, amelyet a rugalmas elem akkor tud átalakítani, ha az elmozdulása egységnyi nyomás alatt nulla.
Élettartam: Az elasztikus elemek két állapotban működnek: az egyik bizonyos terhelési és elmozdulási feltételek mellett működik, állandó vagy minimálisan változó terhelést és elmozdulást tartva, ezt nevezzük statikus működésnek; a másik, amikor a terhelés és az elmozdulás folyamatosan és ciklikusan változik, és az elem ciklikus üzemállapotban van. Az eltérő működési állapotok miatt az elem sérülési vagy meghibásodási módjai is eltérőek. A műszer elasztikus érzékeny elemei a rugalmassági tartományukon belül, lényegében statikus üzemállapotban működnek, élettartamuk igen hosszú, általában tízezer-százezer ciklust is elér. A mérnöki munkákban használt harmonika-típusú alkatrészek néha rugalmas-műanyag tartományon belül vagy váltakozó feszültség alatt működnek, élettartamuk mindössze néhány száz-ezer ciklus. Ha az alkatrészeket ciklikus üzemben használják, meg kell adni a megengedett élettartamot, beleértve a ciklusok számát, az időt és a gyakoriságot.
A rugalmas elem névleges élettartama az elem tervezése során meghatározott várható élettartam, amely megköveteli, hogy az elem ezen időszak alatt ne fáradjon el, ne sérüljön vagy tönkremenjen.
Tömítési teljesítmény: A tömítési teljesítmény egy elem azon képességére vonatkozik, hogy bizonyos belső és külső nyomáskülönbség mellett megakadályozza a szivárgást. A harmonika -típusú alkatrészek úgy működnek, hogy belső üregük nyomás alatt van gázzal vagy folyékony közeggel, ezért a tömítési teljesítményt garantálni kell. A tömítési teljesítmény vizsgálati módszerei közé tartoznak a pneumatikus tömítési tesztek, a szivárgástesztek, a folyadéknyomás-vizsgálatok és a szivárgásérzékelés szappanos vízzel vagy hélium tömegspektrométerrel.
Természetes frekvencia: Az iparban használt rugalmas elemek gyakran bizonyos fokú vibrációjú környezetben működnek. Egyes alkatrészek rezgésszigetelő alkatrészként használatosak, és maguk is vibrációs körülmények között vannak. Speciális körülmények között használt rugalmas elemeknél a rezonancia és a károsodás elkerülése érdekében elengedhetetlen, hogy az elem sajátfrekvenciája (különösen az alapfrekvencia) közel ne legyen a rendszer bármely rezgésforrásának frekvenciájához. A harmonika alkatrészeket széles körben használják különféle területeken. A harmonika rezonáns felületeinek károsodásának elkerülése érdekében a harmonika sajátfrekvenciájának alacsonyabbnak kell lennie, mint a rendszer rezgési frekvenciája, vagy legalább 50%-kal magasabbnak kell lennie.
Üzemi hőmérséklet: A fém harmonika-alkatrészek üzemi hőmérséklet-tartománya széles, és általában a rugalmas elem tervezése és gyártása előtt meghatározzák. Egyes speciális -felszerelésű harmonika belső üregekkel rendelkezik, amelyek ellenállnak a folyékony oxigénnek (-196 fok) vagy még alacsonyabb hőmérsékleteknek, például a folyékony nitrogénnek, és akár 25 MPa nyomásállósággal is bírnak. A csővezeték-rendszerek csatlakoztatásához használt nagy harmonika tágulási hézagok (néha 1 m-t meghaladó névleges átmérővel) 4 MPa nyomásállóságot, 400 fokos hőállóságot és bizonyos fokú korrózióállóságot igényelnek. A rugalmas elem hőmérsékleti alkalmazkodóképessége a felhasznált rugalmas anyag hőmérsékletállóságától függ. Ezért a megfelelő hőmérsékleti paraméterekkel rendelkező rugalmas anyag kiválasztása a rugalmas elem üzemi hőmérsékleti tartománya alapján elengedhetetlen a minősített harmonika-alkatrészek gyártásához.
